2009. április 5., vasárnap

Budapest - XI., Sas-hegy tanösvény

2 megjegyzés:

trendo írta...

Egyszer kongresszusi kísérő voltam itt, egy népes, nemzetközi geofizikus csoport mellé beosztva. Kifogtuk az év legmelegebb napját. És a sok nyakkendős, vasalt nadrágos, nagyívű elméletekkel telitömött agyú pasi izzadva botorkált a kőporos ösvényen, elcsigázva bámultak ki az agyukból, mikor a vezető lelkesülten mutogatta nekik a jégkorszaki flóra fennmaradt rekvizítum növényeit. Egy szimpatikus finn geológus kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy ő majd megdöglik egy sörért. Egy rövidített útvonalon megelőztük a csoportot és egy ócska csehót felkutattunk a környéken, mielőtt az elcsigázott csoport visszaérkezett volna sofőr Guszti buszához. Percek alatt úgy berúgtunk a derék finnel, hogy erőnek erejével egy másik buszba akartunk felszállni. Akkor tanultam meg a latin mondást: De gustibus non est disputandum... vagyis, a Guszti buszáról fölösleges vitatkozni (mert az a Józsi busza!)Hiába no, mindig tanul az ember!

Hableány írta...

Az év legmelegebb napján nem biztos, hogy jó egy kopár hegycsúcson tartózkodni. :) Még ha az a hegy csak egy dombocska. Tavasszal viszont remek!

Még jó, hogy a másik busz nem vett fel és vitt volna egy még magasabb hegyre. :)

Köszönöm a történetet! :)